A Madárevő hipnotikus meséi rémisztő kegyetlenséggel bontják le a valóság falait. A nyers és idegenszerű szokatlanba különös módon keveredik bele a hétköznapi: egy felborult ásó, a konyha padlóján fekvő halott feleség, az út, a zajok, egy vadászat a pusztán, a pestis dühe, a feszültség, a kétségbeesés. Nevezhetnénk ezt a világot abszurdnak, ha a valóság nem bizonyította volna be már annyiszor, hogy semmi sem lehetetlen. A gördülékeny és precíz stílusban megírt elbeszélések Franz Kafkára vagy éppen David Lynchre emlékeztethetnek. A kötet, mely 2008 legkiemelkedőbb latin-amerikai kulturális alkotásáért a Casa de las Americas díját is elnyerte, Samanta Schweblint az új generációs argentin elbeszélők legfontosabb és legeredetibb alakjai közé emelte.