1989 után új államok születésének lehetünk szemtanúi a közép- és kelet-európai térségben: a szabadságát elnyerő Lengyelország a demokratikus és piacgazdasági átmenet rögös útjára lépett. Ezzel párhuzamosan 1991-ben darabjaira hullott a Szovjetunió, és romjain független nemzetállamok jöttek létre. A keleti politika tekintetében a varsói diplomácia az emigrációban kiadott Kultura c. folyóirat évtizedekkel korábban megfogalmazott elveit tette magáévá. Ennek lényege: Lengyelországnak támogatnia kell a határaitól keletre fekvő országok (Ukrajna, Litvánia, Belarusz, az ún. ULB-országok) nemzeti függetlenségét, valamint a nemzeti identitás helyreállítására tett erőfeszítéseiket (főleg a fehéroroszok esetében). Ugyanakkor a lengyel kormányzatnak a szomszédokkal való kapcsolattartásban szem előtt kellett tartania azt a tényt is, hogy ezekben az országokban több százezres, magát lengyelnek tartó kisebbségi közösség él. Varsó nemzetpolitikája mindig is kitüntetett figyelmet fordított a volt Szo