A Kossuth-díjas költő mindezidáig önálló kötetben meg nem jelent, 1959-1965 között született verseinek gyűjteménye, amelyek a zsengék korszakának lezárását jelentik, és amelyeket a költő – a többnyire ösztönösen történt születésük ellenére is – vállalhatónak érzett a későbbiekben is. Bennük megtalálhatóak a fiatal költő vívódásai, a hagyományhoz való kötődése, a szülőföldjétől való távozás és a hagyományos paraszti életformához, falusi életmódhoz való kötődésének együttes érzése. A könyv prózai bevezetője, továbbá a – szülőföldre emlékező és a börtön-élményt feldolgozó – félszáz vers megjelenése elősegítheti a teljes költői pályaképből ma még hiányzó időszak megismerését és feldolgozását.