Sándor Iván regénye azt tárja fel, az epikus megelevenítés érzékletességével azt ábrázolja, hogy az 1848-as forradalom elbukása miatt, nehezen bogozható konfliktus-gubancként miként szállt ránk mindaz, amivel gyürkőzni még ma is feladatunk. Hogy valójában mi is? A regény érzékletes, csupa plaszticitás valóságával szemben csupa elvont dolog. Olyasmi, mint a közösségben élő ember intézményesített szabadsága. A személyiség emberi érinthetetlensége. Olyasmi, amita mellénk állt román forradalmár, Nicolae Stancu mond a regényben: „Amíg egyetlen családot fenyegetés érhet nemzetisége vagy vallása miatt, addig egyikünk sincs biztonságban.” Meg amit a főhőssel mondat az író: „Szeretnék olyan helyzetbe kerülni, amelyben nem kényszerülök arra, hogy a jobbik rosszal elégedjek meg”.