A magyar történetírás ezideig főként régészeti, filológiai és összehasonlító nyelvészeti kutatások eredményeivel igyekezett cáfolni a dákoromán folytonosság tanát, és érvényesnek aligha vélhető állításait. A cáfolat eddig nem terjedt ki a keresztény kultúrhelyek átfogó vizsgálatára. Ezt a mulasztást ismerte fel a szerző, amikor ezen a kitaposatlan ösvényen elindult.Közérthetően, egyértelműen mutatja be az 1920-ban Romániához csatolt magyar területek Árpád-kori, keresztény kultuszhelyeit. Tárgyilagosan bizonyítva ezzel a dákoromán folytonosság elméletének realitásokat, tényszerűségeket nélkülöző tudománytalanságát. Egyben egyértelműen igazolva azt a tényt, hogy ezen a területen - már jóval a románok előtt is - a magyarok éltek.