A Camino sorozat negyedik kötete. Előzményei: Az autodependencia útja, A találkozásútja, A könnyek útja.Mi a boldogság? Pillanatnyi érzés vagy tartós állapot?A szerző nem azt akarja megmondani, hogyan legyünk boldogok, hanem arra buz-dít, hogy találjuk meg a boldogsághoz vezető utat. Arról beszél, milyen vágyak, illú-ziók, álmok és tettek nyomán lehetünk önmagunk. Ennek az útnak az igazi buktatójaabban a kanyarban van, ahol a boldogság a személyes és másokra átruházhatatlan kere-séstől függ, attól, hogy feltétel nélkül elkötelezzük-e magunkat a tulajdon életünk mel-lett. „Bármennyire sajnáljuk is… senki sem tehet bennünket boldoggá – írja Bucay. – Teis tudod, én is tudom, mindenki tudja… és mégis…”A tőle megszokott humoros eszközökkel, többek közt a boldogtalanság kiszámításá-nak képletével Bucay kihívja, kérdőre vonja az olvasót, ugyanakkor több utat is felvázolaz egyéni boldogsághoz. Nem elméletben értekezik a boldog életről, hanem rávezet,hogy a magunk állásfoglalásán és döntésén mú